önmarcangolásom egyik naplója

találkoztam egy sráccal, elég nyuzottnak nez ki, elhanyagolt, hosszu kocos haj, borosta, es állandóan gondolkodik, mindig mindent megkerdojelez, es folyamatosan pörög. kreatívnak vallja magát, viszont nem cselekszik. rengeteg ötlete van, de nem jut előrébb a világban. nagy zaj van a fejében. nem tudja reálisan felmérni környezetét, és nem tud környezetéhez úgy viszonyulni ahogyan az képes lenne elfogadni és megérteni.

 

mintha magamat látnám.

 

azt tanácsoltam neki, hogy keressen valakit, aki tud segíteni neki, aki úgy válaszolja meg kérdéseit, hogy meg is érthesse. hogy ne gondolkozzon a dolgok miértjén, hanem megélje azokat. azt próbáltam megértetni vele, hogy találja meg a saját lelki nyugalmát, tapasztalja meg a csendet. hogy ne kategorizáljon, és ne ragadjon bele a szavak jelentésébe, hanem próbálja megérteni a mondanivalót. hogy ne füvezzen, mert az rontja a memóriát. hogy ne zárkozzon el, ne a kifogást keresse erre az állításra, hanem megértse, azaz feltegye önmagának a kérdést: valóban árt a memóriámnak? és jó ez így nekem? felkeltettem bene az érdeklődést az lsd iránt, és elmagyaráztam, hogy a marihuána kiszakít a jelenből, és leggyakrabban a múltba repít, szerencsésebb esetben a jövőbe, viszont ezek nem épülést hoznak, hanem leépülést, míg a papír gyógyszer. vele képes vagy a jelenben maradni, és megtapasztalni azt egy olyan valóságként, amelyre az gátolt, elfertőzött elme képtelen. azt tanácsoltam, hogy ne megfogadja mások tanácsait, hanem fogadja el, és használja fel saját belátása szerint.